A SZERELMI AKTUS

a) Az Édenből történt kiűzetés után Ádám és Éva megpihent egy folyóparton. Bár örültek, hogy elkerülték az azonnali halált, mélységesen bánkódtak halhatatlanságuk elvesztése miatt, s azon töprengtek, miképpen biztosíthatnák az emberiség fennmaradását. Amikor Szamáel észrevette, hogy Ádám ezzel a problémával viaskodik, újabb bosszút forralt ellene. Tíz angyalával együtt kiszökött föld alatti börtönéből; valamennyien csodaszép nők alakját öltötték magukra, és a folyóparthoz menve köszöntötték az első emberpárt. Láttukra Ádám hitetlenkedve kiáltott fel: „Valóban ilyen páratlan teremtményeket szült a föld?” Majd megkérdezte: „Hogyan sokasodtok?” Szamáel csábító női hangon így felelt: „Férfiak fekszenek mellénk szeretkezni. Attól megduzzad a hasunk, gyermekeket szülünk, akik felnövekedvén ugyanúgy cselekszenek, amiképpen mi cselekedtünk. Ha nem hiszed, majd bebizonyítom neked!”

Erre más bukott angyalok – szintén álalakot öltve magukra – úsztak kifelé a folyóból. „Ezek a mi férjeink és gyermekeink – mondta Szamáel. – S mivel tudni szeretnéd, miként fogantatnak a gyermekek, hadd mutassuk meg tenéked.” Ezután az asszonyalakok lefeküdtek az ő meztelenségükben, mindegyik a maga állítólagos férjével, és Ádám szeme láttára valamennyien rút dolgokat műveltek. Utána így szólt Szamáel Ádámhoz: „Ti is így cselekedjetek Évával, mivel csakis ily módon szaporíthatjátok fajtátokat.”

A bűn tüze égni kezdett Ádám ereiben, de megtartóztatta magát attól, hogy ilyen szégyenletes dolgot műveljen nyilvánosan, fényes nappal, és Istenhez fohászkodott útmutatásért. Isten egy angyalt küldött, aki összeadta Ádámot és Évát, meghagyván nekik, hogy negyven nap és negyven éjjel imádkozzanak, csak azután közösüljenek, mint férj és feleség. (1)

b) Némelyek úgy mondják, hogy minden élő teremtmény közül Ádám és Éva szeretkezett először. (2)

(1) Adambuch, 64-67.
(2) Gen. Rab. 204-205.


*


1. Ennek a mítosznak esszénus jellege félreismerhetetlen: a házastársi ölelkezéseket „rút dolognak”, a férji vágyakozást „a bűn tüzének” nevezi. Voltak azonban bizonyos „szabad esszénusok”, akik felismervén a kolostori cölibátus veszélyeit – szexuális álmokat, homoszexuális kísértést stb. –, kompromisszumhoz folyamodtak. Megengedték az olyan házasságokat, amelyekben a nemi aktus a „Sokasodjatok és szaporodjatok!” isteni parancs teljesítését szolgálta, de érzéki gyönyör nélkül.

2. Egy hettita mítosz (A suduli Appu) szintén megemlíti, hogy a nemi közösülés nem az emberrel született ösztön, hanem olyasmi, amit meg kell tanulni.


*


Forrás:

Graves, Robert – Patai, Raphael: Héber mítoszok. A Genezis könyve.
Budapest, Gondolat, 1969. 78-79.