KORÁBBI TEREMTÉSEK

a) Kezdetben Isten számos világot teremtett, de egymás után összerombolta azokat, mivel egyik sem elégítette ki. Mindegyiket emberek lakták, ezernyi nemzedék, de ezeket Isten mind kiirtotta, emléküket sem hagyva meg. (1)

b) E teremtési kísérletek után Isten egyedül maradt az Ő nagy nevével, s végül felismerte: csak olyan világ elégítheti ki Őt, amely bűnbánati lehetőséget nyújt az embernek. Ezért Isten, mielőtt újrakezdte volna, hét dolgot teremtett: a Törvényt, a Gyehennát, az Éden kertjét, az isteni trónust, az égi sátrat, a Messiás nevét és a bűnbánatot. (2)

c) Amikor eltelt két isteni nap – vagyis kétezer földi esztendő –, Isten megkérdezte a Törvénytől, aki az Ő tanácsadója lett: „Mi lenne, ha még egy világot teremtenék?” „Mindenség Ura – kérdezte erre viszont a Törvény –, ha egy királynak nincs sem hadserege, sem tábora, mi felett uralkodik akkor? És ha nincs senki, aki magasztalja, milyen dicsősége van neki?” Isten figyelemmel hallgatta, és helyeselte e szavakat. (3)

d) Némelyek szerint azonban a Törvény nem helyeselte, hogy Isten emberiséget akar teremteni, mondván: „Ne hagyj engem a bűnösök kényére-kedvére, akik úgy isszák a gonoszságot, mint a vizet!” Isten erre azt válaszolta: „Megteremtettem a bűnbánatot, az ilyenek számára orvosságul; az isteni trónust bírói székemül; a sátrat, hogy tanúja legyen az engesztelő áldozatoknak; az Éden kertjét az igazak megjutalmazására; a Gyehennát, a bűnben megátalkodottak büntetésére; téged, hogy elfoglald az emberek elméjét; és a Messiást, hogy összegyűjtse a száműzötteket.” (4)


(1) Gen. Rab. 23, 68, 262-63.
(2) Mid. Tehillim, 391; PRE, 3. fej.
(3) PRE, 3. fej.; vö. Gen. Rab. 20.
(4) Jalqút Reubéni, 1. 22, ahol a Szódé Rázát idézi.


*


1. Nem tudni, hogy a rabbikat megzavarta-e az olyan őskori maradványok felfedezése, amelyek az Ádám óta eltelt négyezer esztendőnél sokkal régebbiek. Ha igen, akkor az előzetes, kísérleti jellegű teremtésekről szóló elképzelésük mint magyarázat még mindig hihetőbb, mint például a Viktória-korban élt Philip Gosse zoológus teóriája. Gosse szerint ugyanis maga Isten helyezett fosszíliákat a sziklákba, hogy ily módon tegye próbára a kresztények hitének szilárdságát.

2. Hittétel lett, hogy a Törvény örökkévaló (vö. Máté Ev. 5, 18.), s hogy már a teremtés előtt létezett. A héber mítosz, amely szentesítette a vallásban sorozatosan bekövetkezett történeti változásokat, ebben a késői szakaszban allegorikus jelleget ölt, és meghatározza az egyéni üdvözülés doktrínáját (l. 61. 5).

3. A Gyehenna volt a zsidó pokol. Nevét a Jeruzsálem melletti Hinnom-völgyről kapta, amely magában foglalta a Tófet nevű helyet (Királyok II. Könyve 23, 10.), ahol eredetileg emberáldozatokat mutattak be Molok istennek (Krónika II. Könyve 33, 6.), később pedig ott szokták elégetni a városból kihordott hulladékokat.

4. Hogy egy isteni nap ezer földi esztendővel egyenlő, a 90. zsoltár 4. verséből származik:

Mert ezer esztendő annyi Előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt...


*


Forrás:
Graves, Robert – Patai, Raphael: Héber mítoszok. A Genezis könyve
Budapest, Gondolat, 1969. 35-36.